| 1. | Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
|
|---|
| 2. | Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
|
|---|
| 3. | Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
|
|---|
| 4. | Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
|
|---|
| 5. | Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
|
|---|
| 6. | A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
|
|---|
| 7. | Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
|
|---|
| 8. | A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
|
|---|
| 9. | Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
|
|---|
| 10. | Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
|
|---|
| 11. | Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
|
|---|
| 12. | Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
|
|---|
| 13. | Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
|
|---|
| 14. | De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
|
|---|
| 15. | Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
|
|---|
| 16. | Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
|
|---|
| 17. | Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
|
|---|
| 18. | Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
|
|---|
| 19. | Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.
|
|---|
