| 1. | Aszáf zsoltára.
Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
|
|---|
| 2. | Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
|
|---|
| 3. | Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
|
|---|
| 4. | Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
|
|---|
| 5. | Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
|
|---|
| 6. | Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
|
|---|
| 7. | Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
|
|---|
| 8. | Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
|
|---|
| 9. | Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
|
|---|
| 10. | Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
|
|---|
| 11. | Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
|
|---|
| 12. | És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
|
|---|
| 13. | Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
|
|---|
