| 1. | Aszáf tanítása.
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
|
|---|
| 2. | Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
|
|---|
| 3. | Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
|
|---|
| 4. | Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
|
|---|
| 5. | Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
|
|---|
| 6. | Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
|
|---|
| 7. | Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
|
|---|
| 8. | Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
|
|---|
| 9. | Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
|
|---|
| 10. | Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
|
|---|
| 11. | Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
|
|---|
| 12. | Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
|
|---|
| 13. | Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
|
|---|
| 14. | Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
|
|---|
| 15. | Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
|
|---|
| 16. | Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
|
|---|
| 17. | Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
|
|---|
| 18. | Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
|
|---|
| 19. | Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
|
|---|
| 20. | Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
|
|---|
| 21. | A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
|
|---|
| 22. | Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
|
|---|
| 23. | Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
|
|---|
