| 1. | Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
|
|---|
| 2. | De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
|
|---|
| 3. | Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
|
|---|
| 4. | Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
|
|---|
| 5. | A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
|
|---|
| 6. | Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
|
|---|
| 7. | A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
|
|---|
| 8. | Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
|
|---|
| 9. | Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
|
|---|
| 10. | Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
|
|---|
| 11. | És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
|
|---|
| 12. | Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
|
|---|
| 13. | Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
|
|---|
| 14. | Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
|
|---|
| 15. | Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
|
|---|
| 16. | Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
|
|---|
| 17. | Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
|
|---|
| 18. | Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
|
|---|
| 19. | Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
|
|---|
| 20. | Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
|
|---|
| 21. | Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
|
|---|
| 22. | Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
|
|---|
| 23. | De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
|
|---|
| 24. | Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
|
|---|
| 25. | Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
|
|---|
| 26. | Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
|
|---|
| 27. | Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
|
|---|
| 28. | De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
|
|---|
