| 1. | Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
|
|---|
| 2. | Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
|
|---|
| 3. | Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
|
|---|
| 4. | Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
|
|---|
| 5. | Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
|
|---|
| 6. | Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
|
|---|
| 7. | Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
|
|---|
| 8. | Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
|
|---|
| 9. | Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
|
|---|
| 10. | Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
|
|---|
| 11. | Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
|
|---|
| 12. | Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
|
|---|
| 13. | A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
|
|---|
| 14. | Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
|
|---|
| 15. | Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
|
|---|
| 16. | Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
|
|---|
| 17. | Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
|
|---|
| 18. | És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
|
|---|
| 19. | Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
|
|---|
| 20. | Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
|
|---|
| 21. | A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
|
|---|
| 22. | Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
|
|---|
| 23. | Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
|
|---|
| 24. | Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
|
|---|
| 25. | Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
|
|---|
| 26. | Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
|
|---|
| 27. | Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
|
|---|
| 28. | Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
|
|---|
| 29. | Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
|
|---|
| 30. | Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
|
|---|
| 31. | Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
|
|---|
| 32. | És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
|
|---|
| 33. | Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
|
|---|
| 34. | Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
|
|---|
| 35. | Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
|
|---|
| 36. | Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
|
|---|
| 37. | És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
|
|---|
