| 1. | Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
|
|---|
| 2. | Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
|
|---|
| 3. | Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
|
|---|
| 4. | Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
|
|---|
| 5. | Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
|
|---|
| 6. | Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
|
|---|
| 7. | A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
|
|---|
| 8. | Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
|
|---|
| 9. | Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
|
|---|
| 10. | Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
|
|---|
| 11. | De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
|
|---|
| 12. | Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
|
|---|
| 13. | Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
|
|---|
| 14. | Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
|
|---|
| 15. | Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
|
|---|
| 16. | Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.
|
|---|
| 17. | Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
|
|---|
| 18. | Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
|
|---|
| 19. | Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
|
|---|
| 20. | Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
|
|---|
| 21. | Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
|
|---|
