| 1. | Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
|
|---|
| 2. | Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
|
|---|
| 3. | Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
|
|---|
| 4. | Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
|
|---|
| 5. | Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
|
|---|
| 6. | Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
|
|---|
| 7. | Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
|
|---|
| 8. | Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
|
|---|
| 9. | Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
|
|---|
| 10. | Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
|
|---|
| 11. | Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
|
|---|
| 12. | Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
|
|---|
| 13. | Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
|
|---|
| 14. | Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
|
|---|
| 15. | Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
|
|---|
| 16. | Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
|
|---|
| 17. | A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
|
|---|
| 18. | Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
|
|---|
| 19. | Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
|
|---|
| 20. | Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
|
|---|
| 21. | Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
|
|---|
| 22. | Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
|
|---|
| 23. | Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
|
|---|
| 24. | Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
|
|---|
| 25. | Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
|
|---|
| 26. | Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
|
|---|
| 27. | Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
|
|---|
