| 1. | Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
|
|---|
| 2. | A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
|
|---|
| 3. | Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
|
|---|
| 4. | Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
|
|---|
| 5. | Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
|
|---|
| 6. | Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
|
|---|
| 7. | Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
|
|---|
| 8. | Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
|
|---|
| 9. | Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
|
|---|
| 10. | Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
|
|---|
| 11. | Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
|
|---|
| 12. | Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
|
|---|
| 13. | Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!
|
|---|
