| 1. | Dávidé.
Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
|
|---|
| 2. | Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
|
|---|
| 3. | Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
|
|---|
| 4. | Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
|
|---|
| 5. | Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
|
|---|
| 6. | Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
|
|---|
| 7. | Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
|
|---|
| 8. | Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
|
|---|
| 9. | Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
|
|---|
| 10. | Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
|
|---|
| 11. | Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
|
|---|
| 12. | Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
|
|---|
| 13. | Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
|
|---|
| 14. | Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
|
|---|
| 15. | Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
|
|---|
| 16. | Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
|
|---|
| 17. | Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
|
|---|
| 18. | Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
|
|---|
| 19. | Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
|
|---|
| 20. | Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
|
|---|
| 21. | Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
|
|---|
| 22. | Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
|
|---|
| 23. | Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
|
|---|
| 24. | Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
|
|---|
| 25. | Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
|
|---|
| 26. | Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
|
|---|
| 27. | Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
|
|---|
| 28. | Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
|
|---|
