| 1. | Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
|
|---|
| 2. | Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
|
|---|
| 3. | Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.
|
|---|
| 4. | Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
|
|---|
| 5. | Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.
|
|---|
| 6. | Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.
|
|---|
| 7. | Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
|
|---|
| 8. | Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;
|
|---|
| 9. | És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.
|
|---|
| 10. | Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
|
|---|
| 11. | Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.
|
|---|
| 12. | Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.
|
|---|
| 13. | Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
|
|---|
| 14. | Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
|
|---|
| 15. | De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
|
|---|
| 16. | Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
|
|---|
| 17. | Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
|
|---|
| 18. | Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba.
|
|---|
| 19. | A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
|
|---|
| 20. | Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.
|
|---|
| 21. | Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.
|
|---|
| 22. | Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
|
|---|
| 23. | Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
|
|---|
| 24. | Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!
|
|---|
| 25. | Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!
|
|---|
