| 1. | Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
|
|---|
| 2. | Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
|
|---|
| 3. | Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
|
|---|
| 4. | Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
|
|---|
| 5. | Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
|
|---|
| 6. | Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
|
|---|
| 7. | De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
|
|---|
| 8. | A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
|
|---|
| 9. | Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
|
|---|
| 10. | Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
|
|---|
| 11. | Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
|
|---|
| 12. | Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
|
|---|
| 13. | Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
|
|---|
| 14. | Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
|
|---|
| 15. | Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
|
|---|
| 16. | Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
|
|---|
| 17. | Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
|
|---|
| 18. | Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
|
|---|
| 19. | Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
|
|---|
| 20. | De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
|
|---|
| 21. | Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
|
|---|
| 22. | Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
|
|---|
| 23. | Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
|
|---|
| 24. | Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
|
|---|
| 25. | Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
|
|---|
| 26. | Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
|
|---|
| 27. | Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
|
|---|
| 28. | Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
|
|---|
| 29. | Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
|
|---|
| 30. | Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
|
|---|
| 31. | Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
|
|---|
| 32. | Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
|
|---|
