| 1. | Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
|
|---|
| 2. | A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
|
|---|
| 3. | Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
|
|---|
| 4. | Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
|
|---|
| 5. | Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
|
|---|
| 6. | Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
|
|---|
| 7. | Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
|
|---|
| 8. | Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
|
|---|
| 9. | A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
|
|---|
| 10. | Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
|
|---|
| 11. | Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
|
|---|
| 12. | Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
|
|---|
| 13. | Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
|
|---|
| 14. | Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
|
|---|
| 15. | Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
|
|---|
