| 1. | Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
|
|---|
| 2. | Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
|
|---|
| 3. | Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
|
|---|
| 4. | Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?
|
|---|
| 5. | Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
|
|---|
| 6. | A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.
|
|---|
| 7. | Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
|
|---|
