| 1. | Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
|
|---|
| 2. | A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
|
|---|
| 3. | És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.
|
|---|
| 4. | Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
|
|---|
| 5. | És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
|
|---|
| 6. | És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
|
|---|
| 7. | Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
|
|---|
| 8. | A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
|
|---|
| 9. | De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.
|
|---|
| 10. | Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.
|
|---|
| 11. | Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.
|
|---|
| 12. | Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.
|
|---|
| 13. | Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.
|
|---|
| 14. | Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.
|
|---|
| 15. | És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.
|
|---|
| 16. | Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü;
|
|---|
| 17. | Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,
|
|---|
| 18. | Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
|
|---|
| 19. | Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,
|
|---|
| 20. | A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.
|
|---|
