| 1. | Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
|
|---|
| 2. | Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
|
|---|
| 3. | Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
|
|---|
| 4. | Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
|
|---|
| 5. | Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
|
|---|
| 6. | Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
|
|---|
| 7. | Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
|
|---|
| 8. | Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
|
|---|
| 9. | Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
|
|---|
| 10. | Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
|
|---|
| 11. | Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
|
|---|
| 12. | Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
|
|---|
| 13. | Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
|
|---|
| 14. | Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
|
|---|
| 15. | Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
|
|---|
| 16. | És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
|
|---|
| 17. | És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
|
|---|
| 18. | És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
|
|---|
| 19. | Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
|
|---|
| 20. | Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
|
|---|
| 21. | Ezt veszem szívemre, azért bízom.
|
|---|
| 22. | Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
|
|---|
| 23. | Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
|
|---|
| 24. | Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
|
|---|
| 25. | Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
|
|---|
| 26. | Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
|
|---|
| 27. | Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
|
|---|
| 28. | Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
|
|---|
| 29. | Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
|
|---|
| 30. | Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
|
|---|
| 31. | Mert nem zár ki örökre az Úr.
|
|---|
| 32. | Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
|
|---|
| 33. | Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
|
|---|
| 34. | Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
|
|---|
| 35. | Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
|
|---|
| 36. | Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
|
|---|
| 37. | Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
|
|---|
| 38. | A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
|
|---|
| 39. | Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
|
|---|
| 40. | Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
|
|---|
| 41. | Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
|
|---|
| 42. | Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
|
|---|
| 43. | Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
|
|---|
| 44. | Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
|
|---|
| 45. | Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
|
|---|
| 46. | Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
|
|---|
| 47. | Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
|
|---|
| 48. | Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
|
|---|
| 49. | Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
|
|---|
| 50. | Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
|
|---|
| 51. | Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
|
|---|
| 52. | Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
|
|---|
| 53. | Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
|
|---|
| 54. | Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
|
|---|
| 55. | Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
|
|---|
| 56. | Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
|
|---|
| 57. | Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
|
|---|
| 58. | Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
|
|---|
| 59. | Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
|
|---|
| 60. | Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
|
|---|
| 61. | Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
|
|---|
| 62. | Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
|
|---|
| 63. | Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
|
|---|
| 64. | Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
|
|---|
| 65. | Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
|
|---|
| 66. | Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
|
|---|
