| 1. | A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
|
|---|
| 2. | Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
|
|---|
| 3. | Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
|
|---|
| 4. | Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
|
|---|
| 5. | És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
|
|---|
| 6. | Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
|
|---|
| 7. | Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
|
|---|
| 8. | Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
|
|---|
| 9. | A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
|
|---|
| 10. | Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
|
|---|
| 11. | Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
|
|---|
| 12. | Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
|
|---|
| 13. | És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
|
|---|
| 14. | Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
|
|---|
| 15. | Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
|
|---|
| 16. | Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
|
|---|
| 17. | Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
|
|---|
