| 1. | Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
|
|---|
| 2. | És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
|
|---|
| 3. | És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
|
|---|
| 4. | És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
|
|---|
| 5. | Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
|
|---|
| 6. | De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
|
|---|
| 7. | Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
|
|---|
| 8. | Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
|
|---|
| 9. | A kinek van füle a hallásra, hallja.
|
|---|
| 10. | A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
|
|---|
| 11. | Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
|
|---|
| 12. | Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
|
|---|
| 13. | Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
|
|---|
| 14. | És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
|
|---|
| 15. | Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
|
|---|
| 16. | A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
|
|---|
| 17. | Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
|
|---|
| 18. | Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
|
|---|
| 19. | Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
|
|---|
| 20. | A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
|
|---|
| 21. | De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
|
|---|
| 22. | A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
|
|---|
| 23. | A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
|
|---|
| 24. | Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
|
|---|
| 25. | De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
|
|---|
| 26. | Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
|
|---|
| 27. | A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
|
|---|
| 28. | Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
|
|---|
| 29. | Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
|
|---|
| 30. | Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
|
|---|
| 31. | Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;
|
|---|
| 32. | A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
|
|---|
| 33. | Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
|
|---|
| 34. | Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
|
|---|
| 35. | Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
|
|---|
| 36. | Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
|
|---|
| 37. | Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
|
|---|
| 38. | A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
|
|---|
| 39. | Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
|
|---|
| 40. | A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
|
|---|
| 41. | Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
|
|---|
| 42. | És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
|
|---|
| 43. | Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
|
|---|
| 44. | Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
|
|---|
| 45. | Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
|
|---|
| 46. | A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
|
|---|
| 47. | Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
|
|---|
| 48. | Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
|
|---|
| 49. | Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
|
|---|
| 50. | És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
|
|---|
| 51. | Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
|
|---|
| 52. | Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
|
|---|
| 53. | És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
|
|---|
| 54. | És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők?
|
|---|
| 55. | Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
|
|---|
| 56. | És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
|
|---|
| 57. | És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.
|
|---|
| 58. | Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt.
|
|---|
