| 1. | Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
|
|---|
| 2. | És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
|
|---|
| 3. | És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.
|
|---|
| 4. | És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
|
|---|
| 5. | Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
|
|---|
| 6. | De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
|
|---|
| 7. | És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.
|
|---|
| 8. | És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
|
|---|
| 9. | Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
|
|---|
| 10. | És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
|
|---|
| 11. | És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
|
|---|
| 12. | Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
|
|---|
| 13. | De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.
|
|---|
| 14. | És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
|
|---|
| 15. | És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.
|
|---|
| 16. | Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
|
|---|
| 17. | És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
|
|---|
| 18. | És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
|
|---|
| 19. | Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.
|
|---|
| 20. | És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
|
|---|
| 21. | És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
|
|---|
| 22. | És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
|
|---|
| 23. | Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
|
|---|
| 24. | A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
|
|---|
| 25. | Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!
|
|---|
| 26. | És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
|
|---|
| 27. | Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
|
|---|
| 28. | Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?
|
|---|
| 29. | Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.
|
|---|
| 30. | És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
|
|---|
| 31. | Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
|
|---|
| 32. | De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.
|
|---|
| 33. | És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
|
|---|
| 34. | De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
|
|---|
| 35. | És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
|
|---|
| 36. | És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
|
|---|
| 37. | A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
|
|---|
| 38. | János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
|
|---|
| 39. | Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.
|
|---|
| 40. | Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
|
|---|
| 41. | Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
|
|---|
| 42. | A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
|
|---|
| 43. | És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
|
|---|
| 44. | A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
|
|---|
| 45. | És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
|
|---|
| 46. | A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
|
|---|
| 47. | És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.
|
|---|
| 48. | A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
|
|---|
| 49. | Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
|
|---|
| 50. | Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
|
|---|
