| 1. | Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket.
|
|---|
| 2. | És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.
|
|---|
| 3. | Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
|
|---|
| 4. | Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
|
|---|
| 5. | És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;
|
|---|
| 6. | De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.
|
|---|
| 7. | Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,
|
|---|
| 8. | És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.
|
|---|
| 9. | Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.
|
|---|
| 10. | És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.
|
|---|
| 11. | Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.
|
|---|
| 12. | Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
|
|---|
| 13. | Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.
|
|---|
| 14. | Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
|
|---|
| 15. | Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
|
|---|
| 16. | Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.
|
|---|
| 17. | És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
|
|---|
| 18. | Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
|
|---|
| 19. | A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.
|
|---|
| 20. | Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
|
|---|
| 21. | Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
|
|---|
| 22. | Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
|
|---|
| 23. | Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
|
|---|
| 24. | A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!
|
|---|
| 25. | Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
|
|---|
| 26. | Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?
|
|---|
| 27. | Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
|
|---|
| 28. | És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
|
|---|
| 29. | Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,
|
|---|
| 30. | A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.
|
|---|
| 31. | Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.
|
|---|
| 32. | Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,
|
|---|
| 33. | Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt;
|
|---|
| 34. | És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.
|
|---|
| 35. | És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.
|
|---|
| 36. | Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?
|
|---|
| 37. | Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.
|
|---|
| 38. | Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?
|
|---|
| 39. | Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;
|
|---|
| 40. | De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.
|
|---|
| 41. | És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.
|
|---|
| 42. | Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.
|
|---|
| 43. | De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;
|
|---|
| 44. | És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
|
|---|
| 45. | Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
|
|---|
| 46. | És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
|
|---|
| 47. | És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
|
|---|
| 48. | És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
|
|---|
| 49. | Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.
|
|---|
| 50. | Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
|
|---|
| 51. | És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
|
|---|
| 52. | Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.
|
|---|
