| 1. | És bemenvén, általméne Jerikhón.
|
|---|
| 2. | És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
|
|---|
| 3. | És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
|
|---|
| 4. | És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
|
|---|
| 5. | És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
|
|---|
| 6. | És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
|
|---|
| 7. | És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
|
|---|
| 8. | Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
|
|---|
| 9. | Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
|
|---|
| 10. | Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
|
|---|
| 11. | És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
|
|---|
| 12. | Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
|
|---|
| 13. | Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
|
|---|
| 14. | Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
|
|---|
| 15. | És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
|
|---|
| 16. | Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
|
|---|
| 17. | Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
|
|---|
| 18. | És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
|
|---|
| 19. | Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
|
|---|
| 20. | És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
|
|---|
| 21. | Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
|
|---|
| 22. | Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
|
|---|
| 23. | Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
|
|---|
| 24. | És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
|
|---|
| 25. | És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
|
|---|
| 26. | És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
|
|---|
| 27. | Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
|
|---|
| 28. | És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
|
|---|
| 29. | És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
|
|---|
| 30. | Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
|
|---|
| 31. | És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
|
|---|
| 32. | És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
|
|---|
| 33. | És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
|
|---|
| 34. | Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
|
|---|
| 35. | Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
|
|---|
| 36. | És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
|
|---|
| 37. | Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
|
|---|
| 38. | Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
|
|---|
| 39. | És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
|
|---|
| 40. | És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
|
|---|
| 41. | És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
|
|---|
| 42. | Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.
|
|---|
| 43. | Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
|
|---|
| 44. | És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
|
|---|
| 45. | És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
|
|---|
| 46. | Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
|
|---|
| 47. | És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:
|
|---|
| 48. | És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.
|
|---|
