| 1. | Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
|
|---|
| 2. | Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
|
|---|
| 3. | Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
|
|---|
| 4. | Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
|
|---|
| 5. | Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
|
|---|
| 6. | Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
|
|---|
| 7. | Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
|
|---|
| 8. | Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
|
|---|
| 9. | Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
|
|---|
| 10. | Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
|
|---|
| 11. | A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
|
|---|
| 12. | Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
|
|---|
| 13. | A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
|
|---|
| 14. | Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
|
|---|
| 15. | Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
|
|---|
| 16. | De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
|
|---|
| 17. | Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
|
|---|
| 18. | És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
|
|---|
| 19. | Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
|
|---|
| 20. | A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
|
|---|
| 21. | Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
|
|---|
| 22. | Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
|
|---|
| 23. | Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
|
|---|
| 24. | És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
|
|---|
| 25. | Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
|
|---|
| 26. | A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
|
|---|
| 27. | Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
|
|---|
| 28. | És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
|
|---|
| 29. | Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
|
|---|
| 30. | A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
|
|---|
| 31. | És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
|
|---|
| 32. | Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
|
|---|
| 33. | És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
|
|---|
| 34. | Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
|
|---|
| 35. | Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
|
|---|
| 36. | És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
|
|---|
| 37. | Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
|
|---|
| 38. | És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
|
|---|
| 39. | A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
|
|---|
| 40. | És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
|
|---|
| 41. | Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
|
|---|
| 42. | És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
|
|---|
| 43. | És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
|
|---|
