| 1. | Felele pedig Jób, és monda:
|
|---|
| 2. | Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
|
|---|
| 3. | Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
|
|---|
| 4. | Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
|
|---|
| 5. | A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
|
|---|
| 6. | A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
|
|---|
| 7. | A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
|
|---|
| 8. | A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
|
|---|
| 9. | A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
|
|---|
| 10. | A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
|
|---|
| 11. | Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
|
|---|
| 12. | Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
|
|---|
| 13. | Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
|
|---|
| 14. | Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
|
|---|
| 15. | A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
|
|---|
| 16. | Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
|
|---|
| 17. | A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
|
|---|
| 18. | Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
|
|---|
| 19. | Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
|
|---|
| 20. | Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
|
|---|
| 21. | Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
|
|---|
| 22. | Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
|
|---|
| 23. | Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
|
|---|
| 24. | A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
|
|---|
| 25. | Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
|
|---|
| 26. | Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
|
|---|
| 27. | Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
|
|---|
| 28. | Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
|
|---|
| 29. | Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
|
|---|
| 30. | Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
|
|---|
| 31. | Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
|
|---|
| 32. | Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
|
|---|
| 33. | Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
|
|---|
| 34. | Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
|
|---|
| 35. | Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
|
|---|
