| 1. | Jób pedig felele, és monda:
|
|---|
| 2. | Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
|
|---|
| 3. | Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
|
|---|
| 4. | Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
|
|---|
| 5. | Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
|
|---|
| 6. | Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
|
|---|
| 7. | Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
|
|---|
| 8. | Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
|
|---|
| 9. | És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
|
|---|
| 10. | Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
|
|---|
| 11. | Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
|
|---|
| 12. | Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
|
|---|
| 13. | Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
|
|---|
| 14. | A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
|
|---|
| 15. | Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
|
|---|
| 16. | A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
|
|---|
| 17. | Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
|
|---|
| 18. | Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
|
|---|
| 19. | Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
|
|---|
| 20. | Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
|
|---|
| 21. | Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
|
|---|
| 22. | Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
|
|---|
| 23. | Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
|
|---|
| 24. | Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
|
|---|
| 25. | Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
|
|---|
| 26. | Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
|
|---|
| 27. | Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
|
|---|
| 28. | Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
|
|---|
| 29. | Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
|
|---|
| 30. | Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
|
|---|
