| 1. | Jób pedig felele az Úrnak, és monda:
|
|---|
| 2. | Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.
|
|---|
| 3. | Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.
|
|---|
| 4. | Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!
|
|---|
| 5. | Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.
|
|---|
| 6. | Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!
|
|---|
| 7. | Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
|
|---|
| 8. | Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.
|
|---|
| 9. | Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
|
|---|
| 10. | Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt.
|
|---|
| 11. | És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggőt.
|
|---|
| 12. | Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
|
|---|
| 13. | És lőn néki hét fia és három leánya.
|
|---|
| 14. | És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren-Happuk.
|
|---|
| 15. | És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között.
|
|---|
| 16. | Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.
|
|---|
| 17. | És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.
|
|---|
