| 1. | Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
|
|---|
| 2. | Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
|
|---|
| 3. | Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
|
|---|
| 4. | Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
|
|---|
| 5. | Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
|
|---|
| 6. | Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
|
|---|
| 7. | Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
|
|---|
| 8. | Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
|
|---|
| 9. | A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
|
|---|
| 10. | Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
|
|---|
| 11. | A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
|
|---|
| 12. | Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
|
|---|
| 13. | Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
|
|---|
| 14. | Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
|
|---|
| 15. | Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
|
|---|
| 16. | Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
|
|---|
| 17. | Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
|
|---|
| 18. | És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
|
|---|
| 19. | Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
|
|---|
| 20. | Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
|
|---|
| 21. | De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
|
|---|
| 22. | Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
|
|---|
| 23. | Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
|
|---|
| 24. | Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
|
|---|
| 25. | Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
|
|---|
| 26. | Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
|
|---|
| 27. | Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
|
|---|
| 28. | A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
|
|---|
| 29. | A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
|
|---|
| 30. | A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
|
|---|
| 31. | A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
|
|---|
| 32. | Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
|
|---|
| 33. | Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
|
|---|
| 34. | Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
|
|---|
| 35. | A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
|
|---|
| 36. | És szóla Jób az Úrnak, és monda:
|
|---|
| 37. | Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
|
|---|
| 38. | Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
|
|---|
