| 1. | És folytatá Elihu, és monda:
|
|---|
| 2. | Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
|
|---|
| 3. | Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
|
|---|
| 4. | Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
|
|---|
| 5. | Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
|
|---|
| 6. | Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
|
|---|
| 7. | Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
|
|---|
| 8. | És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
|
|---|
| 9. | Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
|
|---|
| 10. | Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
|
|---|
| 11. | Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
|
|---|
| 12. | Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
|
|---|
| 13. | De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
|
|---|
| 14. | Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
|
|---|
| 15. | A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
|
|---|
| 16. | Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
|
|---|
| 17. | De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
|
|---|
| 18. | Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
|
|---|
| 19. | Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
|
|---|
| 20. | Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
|
|---|
| 21. | Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
|
|---|
| 22. | Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
|
|---|
| 23. | Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
|
|---|
| 24. | Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
|
|---|
| 25. | Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
|
|---|
| 26. | Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
|
|---|
| 27. | Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
|
|---|
| 28. | A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
|
|---|
| 29. | De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
|
|---|
| 30. | Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
|
|---|
| 31. | Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
|
|---|
| 32. | Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
|
|---|
| 33. | Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
|
|---|
| 34. | Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
|
|---|
