| 1. | No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
|
|---|
| 2. | Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
|
|---|
| 3. | Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
|
|---|
| 4. | Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
|
|---|
| 5. | Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
|
|---|
| 6. | Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
|
|---|
| 7. | Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
|
|---|
| 8. | Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
|
|---|
| 9. | Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
|
|---|
| 10. | Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
|
|---|
| 11. | Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
|
|---|
| 12. | Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
|
|---|
| 13. | Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
|
|---|
| 14. | Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
|
|---|
| 15. | Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
|
|---|
| 16. | Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
|
|---|
| 17. | Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
|
|---|
| 18. | Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
|
|---|
| 19. | Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
|
|---|
| 20. | Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
|
|---|
| 21. | Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
|
|---|
| 22. | És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
|
|---|
| 23. | Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
|
|---|
| 24. | És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
|
|---|
| 25. | Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
|
|---|
| 26. | Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
|
|---|
| 27. | Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
|
|---|
| 28. | Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
|
|---|
| 29. | Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
|
|---|
| 30. | Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
|
|---|
| 31. | Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
|
|---|
| 32. | Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
|
|---|
| 33. | Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
|
|---|
