| 1. | Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
|
|---|
| 2. | És szóla Jób, és monda:
|
|---|
| 3. | Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
|
|---|
| 4. | Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
|
|---|
| 5. | Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
|
|---|
| 6. | Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
|
|---|
| 7. | Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
|
|---|
| 8. | Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
|
|---|
| 9. | Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
|
|---|
| 10. | Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
|
|---|
| 11. | Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
|
|---|
| 12. | Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
|
|---|
| 13. | Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
|
|---|
| 14. | Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
|
|---|
| 15. | Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
|
|---|
| 16. | Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
|
|---|
| 17. | Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
|
|---|
| 18. | A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
|
|---|
| 19. | Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
|
|---|
| 20. | Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
|
|---|
| 21. | A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
|
|---|
| 22. | A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
|
|---|
| 23. | A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
|
|---|
| 24. | Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
|
|---|
| 25. | Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
|
|---|
| 26. | Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
|
|---|
