| 1. | Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
|
|---|
| 2. | Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
|
|---|
| 3. | Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
|
|---|
| 4. | A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
|
|---|
| 5. | Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
|
|---|
| 6. | Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
|
|---|
| 7. | Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
|
|---|
| 8. | Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
|
|---|
| 9. | A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
|
|---|
| 10. | A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
|
|---|
| 11. | Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
|
|---|
| 12. | Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
|
|---|
| 13. | A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
|
|---|
| 14. | Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
|
|---|
| 15. | A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
|
|---|
| 16. | A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
|
|---|
| 17. | Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
|
|---|
| 18. | Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
|
|---|
| 19. | Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
|
|---|
| 20. | Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
|
|---|
| 21. | Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
|
|---|
| 22. | Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
|
|---|
| 23. | Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
|
|---|
| 24. | Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
|
|---|
| 25. | Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
|
|---|
