| 1. | Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
|
|---|
| 2. | Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
|
|---|
| 3. | Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
|
|---|
| 4. | Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
|
|---|
| 5. | Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
|
|---|
| 6. | Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
|
|---|
| 7. | Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
|
|---|
| 8. | Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
|
|---|
| 9. | Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
|
|---|
| 10. | Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
|
|---|
| 11. | Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
|
|---|
| 12. | Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
|
|---|
| 13. | Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
|
|---|
| 14. | Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
|
|---|
| 15. | Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
|
|---|
| 16. | Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
|
|---|
| 17. | Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
|
|---|
| 18. | Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
|
|---|
| 19. | Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
|
|---|
| 20. | Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
|
|---|
| 21. | Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
|
|---|
| 22. | Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
|
|---|
| 23. | Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
|
|---|
