| 1. | Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
|
|---|
| 2. | Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
|
|---|
| 3. | Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
|
|---|
| 4. | A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
|
|---|
| 5. | Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
|
|---|
| 6. | Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
|
|---|
| 7. | Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
|
|---|
| 8. | A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
|
|---|
| 9. | Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
|
|---|
| 10. | Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
|
|---|
| 11. | Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
|
|---|
| 12. | Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
|
|---|
| 13. | És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
|
|---|
| 14. | Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
|
|---|
| 15. | Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
|
|---|
| 16. | A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
|
|---|
| 17. | A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
|
|---|
| 18. | Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
|
|---|
| 19. | Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
|
|---|
| 20. | Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
|
|---|
| 21. | Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
|
|---|
| 22. | Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
|
|---|
| 23. | Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
|
|---|
| 24. | Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
|
|---|
| 25. | És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
|
|---|
| 26. | Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
|
|---|
| 27. | Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
|
|---|
| 28. | Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
|
|---|
| 29. | Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
|
|---|
| 30. | Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
|
|---|
