| 1. | Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
|
|---|
| 2. | Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
|
|---|
| 3. | Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
|
|---|
| 4. | A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
|
|---|
| 5. | Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
|
|---|
| 6. | A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
|
|---|
| 7. | Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
|
|---|
| 8. | Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
|
|---|
| 9. | Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
|
|---|
| 10. | Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
|
|---|
| 11. | Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
|
|---|
| 12. | Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
|
|---|
| 13. | A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
|
|---|
| 14. | Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
|
|---|
| 15. | Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
|
|---|
