| 1. | Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
|
|---|
| 2. | A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
|
|---|
| 3. | Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
|
|---|
| 4. | Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
|
|---|
| 5. | Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
|
|---|
| 6. | Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
|
|---|
| 7. | Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
|
|---|
| 8. | Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
|
|---|
| 9. | Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
|
|---|
| 10. | Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
|
|---|
| 11. | Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
|
|---|
| 12. | A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
|
|---|
| 13. | Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
|
|---|
| 14. | Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
|
|---|
| 15. | Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
|
|---|
| 16. | Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
|
|---|
| 17. | Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
|
|---|
| 18. | Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
|
|---|
| 19. | Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
|
|---|
| 20. | Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
|
|---|
| 21. | Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
|
|---|
| 22. | Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
|
|---|
| 23. | Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
|
|---|
| 24. | Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
|
|---|
| 25. | A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
|
|---|
| 26. | Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
|
|---|
| 27. | Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
|
|---|
| 28. | Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
|
|---|
