| 1. | Felele a Naamából való Czófár, és monda:
|
|---|
| 2. | A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
|
|---|
| 3. | Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
|
|---|
| 4. | Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
|
|---|
| 5. | De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
|
|---|
| 6. | És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
|
|---|
| 7. | Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
|
|---|
| 8. | Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
|
|---|
| 9. | Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
|
|---|
| 10. | Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
|
|---|
| 11. | Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
|
|---|
| 12. | És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
|
|---|
| 13. | Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
|
|---|
| 14. | Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
|
|---|
| 15. | Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
|
|---|
| 16. | Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
|
|---|
| 17. | Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
|
|---|
| 18. | Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
|
|---|
| 19. | Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
|
|---|
| 20. | De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
|
|---|
