| 1. | A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
|
|---|
| 2. | És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
|
|---|
| 3. | Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
|
|---|
| 4. | Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
|
|---|
| 5. | Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.
|
|---|
| 6. | Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
|
|---|
| 7. | Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
|
|---|
| 8. | Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
|
|---|
| 9. | Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
|
|---|
| 10. | Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
|
|---|
| 11. | Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
|
|---|
| 12. | Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
|
|---|
| 13. | Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok.
|
|---|
| 14. | Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
|
|---|
| 15. | Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
|
|---|
| 16. | Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
|
|---|
| 17. | Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
|
|---|
| 18. | Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
|
|---|
| 19. | Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
|
|---|
| 20. | Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
|
|---|
| 21. | Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
|
|---|
| 22. | A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.
|
|---|
| 23. | Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.
|
|---|
| 24. | Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól?
|
|---|
| 25. | Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
|
|---|
| 26. | Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
|
|---|
| 27. | És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
|
|---|
| 28. | Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
|
|---|
| 29. | Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
|
|---|
| 30. | Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
|
|---|
| 31. | Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.
|
|---|
| 32. | Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.
|
|---|
| 33. | Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
|
|---|
| 34. | Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
|
|---|
| 35. | Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
|
|---|
| 36. | Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
|
|---|
| 37. | Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
|
|---|
| 38. | Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
|
|---|
