| 1. | Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
|
|---|
| 2. | A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
|
|---|
| 3. | Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
|
|---|
| 4. | És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
|
|---|
| 5. | Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
|
|---|
| 6. | Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
|
|---|
| 7. | Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
|
|---|
| 8. | Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
|
|---|
| 9. | Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
|
|---|
| 10. | A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
|
|---|
| 11. | Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
|
|---|
| 12. | A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
|
|---|
| 13. | A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
|
|---|
| 14. | Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
|
|---|
| 15. | A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
|
|---|
| 16. | Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
|
|---|
| 17. | Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
|
|---|
| 18. | Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
|
|---|
| 19. | Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
|
|---|
| 20. | És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
|
|---|
| 21. | Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
|
|---|
| 22. | Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
|
|---|
| 23. | És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
|
|---|
| 24. | Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
|
|---|
| 25. | Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
|
|---|
| 26. | De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
|
|---|
| 27. | Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
|
|---|
| 28. | És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
|
|---|
| 29. | Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
|
|---|
| 30. | Én és az Atya egy vagyunk.
|
|---|
| 31. | Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
|
|---|
| 32. | Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
|
|---|
| 33. | Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
|
|---|
| 34. | Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
|
|---|
| 35. | Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
|
|---|
| 36. | Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
|
|---|
| 37. | Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
|
|---|
| 38. | Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
|
|---|
| 39. | Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
|
|---|
| 40. | És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
|
|---|
| 41. | És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
|
|---|
| 42. | És sokan hivének ott ő benne.
|
|---|
