| 1. | Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, úgy jön az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen!
|
|---|
| 2. | Kiáltnak hozzám: Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet!
|
|---|
| 3. | Megvetette Izráel a jót, kergesse hát az ellenség.
|
|---|
| 4. | Királyt emeltek ők; de nem én általam; fejedelmet választottak, de tudtomon kivül. Ezüstjökből és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen.
|
|---|
| 5. | Megútálta a te borjúdat, oh Samaria! Haragom felgerjedt ellenök. Meddig nem lehetnek még tiszták?
|
|---|
| 6. | Mert ez is Izráelből való! kézműves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony forgácscsá lesz Samaria borjúja!
|
|---|
| 7. | Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt.
|
|---|
| 8. | Elnyeletett Izráel! Olyan immár a népek közt, mint az edény, a melyen nincs gyönyörűség.
|
|---|
| 9. | Mert ők Assiriához folyamodnak; Efraim magában bolygó vadszamár; szeretőket bérelnek.
|
|---|
| 10. | De ha bérelnek is a pogányok közt, most összegyűjtöm őket, és kezdenek majd lefogyni a fejedelmek királyának terhétől.
|
|---|
| 11. | Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bűnre, bűnre vezették őt az oltárok.
|
|---|
| 12. | Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat.
|
|---|
| 13. | Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azokra kedvesen. Immár megemlékezik az ő álnokságukról, és megbünteti az ő vétkeiket; Égyiptomba fognak ők visszatérni.
|
|---|
| 14. | Most Izráel elfeledkezett az ő alkotójáról és palotákat épített; Júda megerősített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az ő erősségeit.
|
|---|
