| 1. | Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
|
|---|
| 2. | Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!
|
|---|
| 3. | Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
|
|---|
| 4. | Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító!
|
|---|
| 5. | Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
|
|---|
| 6. | A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.
|
|---|
| 7. | De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
|
|---|
| 8. | Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!
|
|---|
| 9. | Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.
|
|---|
| 10. | Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!
|
|---|
| 11. | Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
|
|---|
| 12. | Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!
|
|---|
| 13. | A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.
|
|---|
| 14. | Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
|
|---|
| 15. | Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
|
|---|
