| 1. | Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
|
|---|
| 2. | Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
|
|---|
| 3. | Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
|
|---|
| 4. | És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
|
|---|
| 5. | Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
|
|---|
| 6. | És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
|
|---|
| 7. | Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
|
|---|
| 8. | Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
|
|---|
| 9. | Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
|
|---|
| 10. | Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
|
|---|
| 11. | Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.
|
|---|
| 12. | A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.
|
|---|
| 13. | Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
|
|---|
| 14. | Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
|
|---|
| 15. | A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
|
|---|
| 16. | Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
|
|---|
| 17. | A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
|
|---|
| 18. | Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
|
|---|
| 19. | A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
|
|---|
| 20. | Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
|
|---|
| 21. | Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
|
|---|
| 22. | Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
|
|---|
| 23. | Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
|
|---|
| 24. | És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.
|
|---|
