| 1. | Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
|
|---|
| 2. | Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
|
|---|
| 3. | És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
|
|---|
| 4. | A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
|
|---|
| 5. | Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
|
|---|
| 6. | Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
|
|---|
| 7. | A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
|
|---|
| 8. | De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
|
|---|
| 9. | Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`!
|
|---|
| 10. | Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
|
|---|
| 11. | Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
|
|---|
| 12. | Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
|
|---|
| 13. | Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
|
|---|
| 14. | A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
|
|---|
| 15. | Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
|
|---|
| 16. | És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
|
|---|
| 17. | És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
|
|---|
| 18. | Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
|
|---|
| 19. | De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
|
|---|
| 20. | Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!
|
|---|
