| 1. | Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
|
|---|
| 2. | Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.
|
|---|
| 3. | Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
|
|---|
| 4. | Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.
|
|---|
| 5. | Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
|
|---|
| 6. | Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
|
|---|
| 7. | Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
|
|---|
| 8. | Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
|
|---|
| 9. | Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
|
|---|
| 10. | Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
|
|---|
| 11. | Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
|
|---|
| 12. | Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
|
|---|
| 13. | Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
|
|---|
| 14. | A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.
|
|---|
| 15. | Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
|
|---|
| 16. | Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
|
|---|
| 17. | Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
|
|---|
| 18. | Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
|
|---|
| 19. | Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
|
|---|
| 20. | Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
|
|---|
| 21. | Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
|
|---|
