| 1. | Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a kik gonoszt jegyeznek,
|
|---|
| 2. | Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.
|
|---|
| 3. | S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket?
|
|---|
| 4. | Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
|
|---|
| 5. | Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom!
|
|---|
| 6. | Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.
|
|---|
| 7. | De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.
|
|---|
| 8. | Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?
|
|---|
| 9. | Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust?
|
|---|
| 10. | Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának,
|
|---|
| 11. | Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ő bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?
|
|---|
| 12. | Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.
|
|---|
| 13. | Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erős, a magasan ülőket;
|
|---|
| 14. | És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!
|
|---|
| 15. | Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa!
|
|---|
| 16. | Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése;
|
|---|
| 17. | És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon;
|
|---|
| 18. | Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó;
|
|---|
| 19. | Erdője fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!
|
|---|
| 20. | És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen;
|
|---|
| 21. | A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez.
|
|---|
| 22. | Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal!
|
|---|
| 23. | Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön.
|
|---|
| 24. | Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron;
|
|---|
| 25. | Mert még csak egy kevés idő van: és elfogy búsulásom, és haragom az ő megemésztésökre lészen!
|
|---|
| 26. | És a seregeknek Ura ostort emel ő ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kőszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.
|
|---|
| 27. | És lesz ama napon: eltávozik az ő terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta.
|
|---|
| 28. | Ajjáthba jő, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait;
|
|---|
| 29. | Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak városa elfut.
|
|---|
| 30. | Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth!
|
|---|
| 31. | Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket;
|
|---|
| 32. | Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen!
|
|---|
| 33. | De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, és a magas termetűek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak;
|
|---|
| 34. | Az erdő sűrű ágait levágja vassal, és megdől a Libánon egy hatalmas által.
|
|---|
