| 1. | És lőn, hogy a mikor Sámuel megvénhedett, az ő fiait tevé bírákká Izráel felett.
|
|---|
| 2. | Elsőszülött fiának pedig Joel volt a neve és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak.
|
|---|
| 3. | De fiai nem járának az ő útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet.
|
|---|
| 4. | Összegyűlének azért Izráelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.
|
|---|
| 5. | És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.
|
|---|
| 6. | Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz.
|
|---|
| 7. | És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.
|
|---|
| 8. | Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam őket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekesznek.
|
|---|
| 9. | Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, a ki uralkodni fog felettök.
|
|---|
| 10. | És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért.
|
|---|
| 11. | És monda: A királynak, a ki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak.
|
|---|
| 12. | Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett; velök szántatja meg barázdáit, és velök végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harczi szekereihez az eszközöket.
|
|---|
| 13. | Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek.
|
|---|
| 14. | Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja.
|
|---|
| 15. | Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja.
|
|---|
| 16. | Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal.
|
|---|
| 17. | Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki.
|
|---|
| 18. | És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket.
|
|---|
| 19. | A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! hanem király legyen felettünk.
|
|---|
| 20. | És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és előttünk járjon, és vezesse a mi harczainkat.
|
|---|
| 21. | És miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak.
|
|---|
| 22. | És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavokra, és adj nékik királyt. És Sámuel monda Izráel férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az ő városába.
|
|---|
