| 1. | Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
|
|---|
| 2. | A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
|
|---|
| 3. | Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;
|
|---|
| 4. | És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
|
|---|
| 5. | És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;
|
|---|
| 6. | Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
|
|---|
| 7. | Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
|
|---|
| 8. | Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
|
|---|
| 9. | Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
|
|---|
| 10. | De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
|
|---|
| 11. | Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.
|
|---|
| 12. | Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
|
|---|
| 13. | Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
|
|---|
| 14. | Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
|
|---|
| 15. | Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
|
|---|
| 16. | Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
|
|---|
| 17. | Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
|
|---|
| 18. | A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
|
|---|
| 19. | Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
|
|---|
| 20. | Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
|
|---|
| 21. | Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
|
|---|
| 22. | Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
|
|---|
| 23. | Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
|
|---|
| 24. | Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
|
|---|
| 25. | Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
|
|---|
| 26. | Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
|
|---|
| 27. | Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
|
|---|
| 28. | Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
|
|---|
| 29. | Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
|
|---|
| 30. | Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
|
|---|
| 31. | Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
|
|---|
| 32. | Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
|
|---|
| 33. | Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
|
|---|
| 34. | Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
|
|---|
| 35. | De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
|
|---|
| 36. | Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
|
|---|
| 37. | És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
|
|---|
| 38. | Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
|
|---|
| 39. | Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
|
|---|
| 40. | És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
|
|---|
| 41. | Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
|
|---|
| 42. | Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
|
|---|
| 43. | Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
|
|---|
| 44. | Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
|
|---|
| 45. | Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
|
|---|
| 46. | De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
|
|---|
| 47. | Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
|
|---|
| 48. | A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
|
|---|
| 49. | És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
|
|---|
| 50. | Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
|
|---|
| 51. | Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
|
|---|
| 52. | Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
|
|---|
| 53. | Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
|
|---|
| 54. | Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
|
|---|
| 55. | Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
|
|---|
| 56. | A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
|
|---|
| 57. | De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
|
|---|
| 58. | Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
|
|---|
